3. fejezet – „K�gy�b�r”

Inuyasha �s Kagome k�zdelm�t k�vet� nap melegnek �s sz�pnek indult. A reggeli sugarak bevil�g�tottak Kagome h�l�szobaablak�n s az arc�ra vet�l� f�ny kellemes meleg �rz�ssel �bresztette.
Mrs. Highurashi pontban 9:30 –kor kopogtatott l�nya h�l�szoba ajtaj�n. Tegnap �jjel volt szerencs�je v�gighallgatni Kagome �s Inuyasha veszeked�s�t, ez�rt nem akarta t�l kor�n megzavarni �ket. M�r kor�bban meg�gyazott a f�ld�monnak a szoba padl�j�n. Nem agg�dott miattuk, megb�zott a l�ny�ban �s miut�n egyszer megcsod�lhatta a „Fekszik” var�zssz� k�vetkezm�nyeit egy szemernyi k�ts�ge sem maradt a fel�l, hogy Kagome k�pes betartatni a rendszab�lyokat a kiss� heves kutyad�monnal.
Miut�n senki nem reag�lt a kopog�sra, kinyitotta az ajt�t �s csendesen bekukucsk�lt. A n� �sszer�ncolta szem�ld�keit, amikor felfedezte, hogy Inuyasha �gya �rintetlen.

- Kagome? – ki�ltott be agg�dva.
Az szund�t� l�ny ijedten felnyitotta szemeit �s felemelte a fej�t az alv�hely�l szolg�l� matematikak�nyvr�l. K�bultan pillantott �desanyj�ra �s �szre sem vette, hogy ceruz�ja az arc�hoz tapadt.
- Kagome – a n� fej�t cs�v�lva l�pett be a helys�gbe �s az asztalhoz s�t�lt. – M�r megint az asztalodon aludt�l? – Kagome b�nb�n�an lehajtotta a fej�t.
- Tanultam… �s �n… - egy hatalmas s�hajjal behunyta szemeit �s visszazuhant a k�nyv�re. Mrs. Highurashi elmosolyodott �s dorg�l� mozdulattal felemelte l�nya fej�t, hogy leszedhesse az arc�r�l a ceruz�t.
- Kedvesem, tudom, hogy a tanulm�nyaid nagyon fontosak, de nem szabadna t�lhajszolnod magad. A Matematika teszt H�tf�re esik, addig pedig m�g b�ven van id�d tanulni. Ki k�ne pihenned magad.
Kagome egy m�sodpercig �res tekintettel n�zett anyj�ra, majd arca f�jdalmas fintorba torzult.
- H�tf�ig? Mama… Ma nem…. P�ntek van? – a n� ism�t �sszeh�zta szemeit, majd � is fels�hajtott.
- Kagome kedvesem, tegnap volt P�ntek. F�lek elvesztetted az id��rz�kedet, mik�zben a k�z�pkorban flang�lt�l.
- Nem is j�rtam ott mostan�ban, minden �jszak�t v�gigtanultam – Kagome hatalmasra nyitott sz�jjal �s�tott �s karjait �gbe emelve ny�jt�zkodott. – Mama m�rt �bresztett�l fel, ha Szombat van? Aludhattam volna m�g egy kicsit…
- Azt hittem, hogy te �s a d�monfi� sz�vesen megreggelizn�tek, miel�tt visszat�rtek a k�ton �t. – v�laszolta sz�rakozottan mik�zben l�nya fel� k�ld�tt egy cinkos mosolyt
- Inuyasha? – Kagome m�g mindig k�b�n pislogott anyja fel�, majd k�rbepillantott a szob�ban �s � is meg�llap�totta, hogy a f�ld�mon nem t�lt�tte itt az �jszak�t. Visszamosolygott �desanyj�ra. – M�r nincs itt – k�z�lte ny�ltan.
- Nos, mindenesetre �lt�zz fel sz�pen, �n addig k�sz�tek neked valami ennival�t. �s csomagolok az �tra is valami finoms�got, h�tha ezzel ki tudod engesztelni Inuyashat. – besz�lt f�nyes mosollyal az arc�n.
- Hallott�l minket tegnap este? – k�rdezte zavartan Kagome.
- Kedvesem, neh�z lett volna nem meghallani. A bar�tod nagyon…f�ktelen. – a k�t n� sunyin egym�sra sand�tott, majd kirobbant bel�l�k a nevet�s.
- Nekem mondod? – felelte egy boldog s�hajjal a l�ny. Anyja r�mosolygott, majd egy f�lt� cs�kot nyomott a homlok�ra.
- �r�l�k, hogy �jra nevetni l�tlak. Lent leszek, ha sz�ks�ged van valamire. – Kagome figyelte, ahogy anyja megfordul �s kis�t�l a szob�b�l, majd becsukja maga m�g�tt az ajt�t. Ism�t �ri�sit �s�tott, valahogy siker�lt felt�p�szkodnia a sz�kr�l �s a f�rd�szoba fel� vennie az ir�nyt.

T�z perccel k�s�bb Kagome hatalmas g�zfelh� k�s�ret�ben l�pett ki a f�rd�b�l test�n egy hossz� feh�r t�r�lk�z�vel fej�n pedig egy kissebbel turb�n alakba k�tve. A b�re eg�szs�ges r�zsasz�n szint �lt�tt a forr� v�zt�l. Mi�ta annyi id�t t�lt�tt a k�z�pkorban meg tanulta �rt�kelni az olyan apr�s�gokat, mint egy j� meleg f�rd�, ami megnyugtatja az embert. Frissnek �s �d�nek �rezte mag�t �s boldog mosollyal versenyt d�dolt a kertben f�ty�r�sz� madarakkal, mik�zben egy s�r�fog� kef�vel �sszegubancol�dott haj�t f�s�lgette. Hagyta a t�r�lk�z�t a f�ldre esni �s �lvezettel s�hajtott, ahogy a nap sugarai k�nyeztett�k meztelen test�t. Odalend�ld a ruh�sszekr�nye mell� �s kih�zva az als� fi�kot kivett mag�nak egy p�r tiszta feh�rnem�t. A szekr�ny melletti eg�szalakos t�k�r el� l�pett �s hosszasan v�gign�zett mag�n.
Megd�bbent milyen �rettnek l�tszott. Egy �vvel ezel�tt m�g lapos �s deszka v�kony volt a teste, de most egy igazi n� n�zett vissza r� a t�k�rb�l. Az arca nem volt m�r olyan kerek ellenben az idomai igen csak kikerekedtek. A l�nyra mosolygott a t�k�rben �s � visszamosolygott r�. Kiss� oldalra fordult �s megvizsg�lta az apr� horzsol�st a bal cs�p�j�n.
- Biztosan tegnap t�rt�nt, amikor Inuyasha r�m esett – a gondolatra kellemes reszket�s futott v�gig a test�n. Olyan k�zel volt hozz�, hogy �rezte a teste meleg�t �s a forr� l�legzet�t a b�r�n. – Bocs�natot kell k�rnem t�le a tegnapi miatt, elv�gre honnan tudhatta volna? Azon k�v�l pedig – gondolkodott hangosan – ma t�l j� kedvem van ahhoz, hogy b�rkire is haragudjak.
Egy nagy vigyorral elb�cs�zott t�k�rk�p�t�l �s visszas�t�lt szekr�ny�hez. �jra kinyitotta az als� fi�kot, mivel a zoknit elfelejtette kivenni, de ekkor felt�nt neki, hogy valami hi�nyzik. Az �des mosoly azonnal kipirult arc�ra fagyott.

- Kagome! Elfelejtetted a meglepet�scsomagot! – ki�ltott ut�na az anyja mik�zben a l�nya kirontott a h�ts� ajt�n.
- Felejtsd el Mama! Az a szem�t nem �rdemli meg! – ki�ltott vissza d�h�sen.
Kagome olimpikonokat megsz�gyen�t� sebess�ggel rohant le a hossz� l�pcs�soron az �sr�gi k�t szent�ly�be �s minden gondolkod�s n�lk�l beleugrott. S p�r pillanattal k�s�bb m�r a k�z�pkorban m�szott kifel� a fut�n�v�nyre kapaszkodva.
- Kagome! – hallotta, ahogy egy v�konyka hang a nev�n sz�l�tja �t �s ezzel egy�tt egy barna sz�rcsom� ugrott a l�b�ra.
- Ne most Shippou! – felelte sz�rakozottan, mik�zben ler�zta mag�r�l a zavarodott r�kad�mont.
- De Kagome! – jajgatott tov�bb – Meg akartam mutatni azt a furcsa k�gy�b�rt, amit az erd�ben tal�ltam.
- Oh… Nos, rendben – mondta megenyh�lve.
V�g�l is nem lett volna tisztess�ges szeg�ny gyereken kit�lteni a m�rg�t. A kitsune lelkesen ugrott fel a l�ny �l�be �s m�r h�zta is el� pr�mj�b�l a f�ltve �rz�tt kincset.
- N�zd! Persze nem tudom biztosan milyen k�gy� b�re lehet, de bnyilv�n nagyon ritka. L�tod eg�szen k�k sz�ne van! – Kagome szemei elkerekedtek, ahogy megpillantotta a „k�gy�b�rt”.
- Ummm Shippou-chan, hol tal�ltad ezt? – k�rdezte, de a hangja valahogy p�r okt�vval magasabbnak t�nt a szok�sosn�l.
- A Goshimboku k�zel�ben! – v�laszolta boldogan. – Van m�g ott p�r �rdekes dolog. N�zd ezt! – elford�totta a fej�t, hogy a l�ny megcsod�lhassa a haj�ba f�z�tt k�k gumigy�r�t. – L�tod? Olyan, mint amiket te szokt�l viselni!
- E-ez nagyon sz�p Shippou-chan – habogott egy er�ltetett mosollyal az arc�n. - Figyelj, nekem besz�lnem k�ne Inuyashaval. Nem l�ttad �t valahol?
- Ma nagyon furcsa hangulatban van – v�zolta a t�nyeket a kitsune, mik�zben rosszall�an a fej�t cs�v�lta �s a Szent fa ir�ny�ba mutatott apr�cska ujjaival.
- K�sz�n�m Shippou-chan! – ki�ltott h�tra Kagome �s m�r futott is tov�bb a fa ir�ny�ba.
Shippou egy darabig m�g figyelte a t�volod� alakj�t majd visszaindult a faluba Kaede any�hoz. Tal�n �rdekelni fogja mit tal�lt az erd�ben…

Kagome v�gre meg�rkezett a Goshimboku alj�hoz �s bossz�san konstat�lta, hogy a r�kad�monnak igaza volt. A f�ld�n szanasz�t feh�r n�gyzetes csomagol�sok �s k�kes �rnyalat� „k�gy�b�r�k” hevertek. Feln�zett a fa �gaira, b�r nem l�thatta Inuyashat, tudta hogy itt kell lennie valahol…
- Fekszik – mondta csendesen, amit egy j�val zajosabb hang k�vetett. �gak recsegtek �s egy bossz�s ki�lt�s hallatszott a lombkoron�b�l, majd kisv�rtatva m�r egy kiter�lt f�ld�mon hevert Kagome l�bai el�tt.
- Aaarrrrrggggghhhhhh!!! – fortyogott d�h�sen, ahogy felemelte m�lyen a talajba pr�sel�d�tt arc�t. – Mi a franc�rt kellett ezt csin�lnod?!?! KI�LLTHATT�L VOLNA!
- Inuyasha… - kezdte higgadtan, figyelembe sem v�ve az el�z� kit�r�st – Besz�ln�nk kell. Komolyan…
- Nincs semmi mondanival�m a sz�modra, szajha! – morgott s t�r m�dj�ra d�fte az utols� sz�t.
- Hallgass! – suttogta, ahogy megragadta k�t el�ls�t tincs�t �s olyan k�zel h�zta az arc�hoz, hogy az orruk egym�shoz �rt. – Ha b�rkinek oka van r�, hogy d�h�s legyen az �n va… - de hirtelen abbahagyta a szemreh�ny�st, csak ekkor tudatosult benne mit is mondott a f�ld�mon. Felb�sz�lten zih�lni kezdett elengedte a haj�t, mire a fi� esetlen�l h�traesett a f�ldre. Mell�rogyott �s fej�t lehajtva fagyos, s�ri hangon sz�lalt meg:
- M-minek nevezt�l engem?