Biztos vagyok benne, hogy a szív melyet hátra hagytam Még mindíg rejtve van a mély, mély erdő szívében Kimerülve, nincs erő a keresésre Emberek eltűnnek a végtelen sötétségbe Ha olyan kicsi, kíváncsi vagyok, hogy most már látom-e? Ahogy élünk tovább, Mindíg egy kicsivel többet veszítünk. Becsapásokkal és hazugságokkal beborítva, Fagyottan állunk a pontra, nem bírunk sírni A napom elmúltak és megváltoztak, Nélkülünk is rákell jönni, hogy milyen kék az ég. A legyőzöttség mely egy döntésre kényszerített minket, a jelent éljük, és a mi rozsdás szívünk újra verni kezd! Ha megtudjuk találni az idő ritmusát, újra tudunk repülni Éljük az életünket A világ végére megyünk. Benned való hitemmel, belevágok ebbe az útba veled, hogy megtaláljuk a fényt. *ismétlés* Éljük az életünket A világ végére megyünk. Benned való hitemmel, belevágok ebbe az útba veled, hogy megtaláljuk a fényt. Azon a ponton megfagyva éljük az életünket, Nem bírunk sírni, egy végtelenségig...