(az író megjegyzése Haruhanáé)A következő irományommal senki fanficét nem akarom megsérteni. Ha mégis valaki magára veszi, attól őszintén bocsánatot kérek. Csak hülyültem.

Sesshoumaru nagyúr kedvtelge böngészte a netet. Rá is lesújtott az átok – nevezetesen: internetfüggés – attól függetlenül, hogy démon volt… Már éppen két órája lógott a gépen egyfolytában, mikor kedves testvére jól kupán vágta.

-Sesshoumaru, én is szeretnék a géphez jutni!!! Még meg kell keresnem a Shikon szilánkokat!!!

-És azt gondolod, az Internet megadja rá a választ? – hihetetlenkedett Sesshoumaru nagyúr.

-Heh. – Inuyasha fölényesen elfoglalta bátyja helyét a gép előtt. – Egyszerűen csak beírom a keresőbe, hogy Shikon-szilánkok, és máris… Hát ez meg mi???

Sesshoumaru nagyúr kíváncsian fordult vissza. Ő is meghökkenve meredt a képernyőre.

Majd hangosan fölolvasta.

-„Shikon szilánkok magyar fanfices honlap”. Hát ez meg mi a fene?

Inuyasha abbahagyta a bambulást és rákattintott a weboldalra.

És ami ekkor kijött, az mindkettőjük lélegzetét elállította.

Sesshoumarut öcsikéje ordítása riasztotta fel kábulatából.

-Kagome, gyere ide gyorsan!!!

Nemsokára az egész banda ott csücsült a számítógépnél, ki az ágyon, ki a földön, ki a széken. Mindenki a képernyőre bámult.

Kagome szólalt meg először félénken.

-Ezt hol találtátok?

-Honnan tudják a nevünket? – vágott közbe Miroku.

-Mi az a fanfices?-értetlenkedett Sango.

Csak Sesshoumaru nagyúr nem szólt semmit. Végül mégiscsak megköszörülte torkát, és halkan megkérdezte:

-Mit akar az jelenteni, hogy „Sesshoumaru első csókja”???

Mindenki rámeredt. Aztán a gépre. Aztán Inuyasha rákattintott.

Sesshoumaru elszörnyedve kapta szemei elé a kezét. De mivel csak egy keze volt, látta, amint szép lassan előtűnik egy szöveg, ami így kezdődött: „Sesshoumaru sama elgondolkodva sétált az erdőben, mikor megpillantott egy gyönyörűszép lányt…”

Ekkor Kagome felkiáltott.

-Tudom már, mi ez!

Mindenki kíváncsia nézett rá.

-Ezek olyan irományok, amiket a rajongóink hoznak létre! Mindenki a kedvenc szereplőjéről ír valami történetet, és ezt a többiek elolvassák!

Néma csend. Mindeni elpirulva tűnődött, vajon róla mit írnának. Sango törte meg a csendet.

-És ez mire jó?

A csapat helyeselve bólogatott. Kagométől várták a választ. Az tűnődve válaszolt:

-Háááát….Ezt még én sem tudom.

-Azért azt javaslom, kutassuk át mindegyikőnk írásait, hátha találunk valamit a Shikon szilánkok hollétéről….-mondta Inuyasha, pedig valójában már rég nem a Shikon szilánkok érdekelték. Sokkal inkább kíváncsi volt a Sesshoumarus fic további kimeneteleire….

A csapat buzgó olvasásba meredt. Csakhamar már mindenkinek piros volt az arca.

Sesshoumaru nagyúr egyszercsak dühödten felkiáltott.

-Mégis mit képzelnek rólam??? Nem fekszek le rögtön másnap azzal, akit megismertem!!!

Főleg nem, ha csak egy gyenge halandó! – felháborodottan felállt a földről és az ajtó felé vette az irányt. De Kagome kedvesen visszahívta. –Talán megnézhetnéd Inuyasha fanficeit is…..

Ravasz fogás volt, az tény. Sesshoumaru nagyúr visszahuppant a földre.

A monitoron feltűnő következő írás tehát Inuyasháról szólt.

-Jé, ebben én is benne vagyok! Vajon mi lesz az én szerepem? – kiáltotta Kagome.

Majd rögtön vissza is szívta.

„Inuyasha szerelmesen végigcsókolt Kagome izgalomtól felhevült testén, majd lassan lehúzta róla a szoknyáját…”

Miközben Miroku az alélt lányt élesztgette, Inuyasha remegve kilépett az internetből.

-Ilyet többet soha…-fogadkozott magában.

A kis csapat egymást támogatva kibotorkált a kisszobából, és hogy megnyugtassák magukat, leültek a tévé elé.

Csak egy valaki maradt ott. Elgondolkozva nézte a monitort, majd elmosolyodott.

-Haruhana, ez a név jó lesz-motyogta magában, majd buzgó íráshoz látott…